Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék

Az 1920-as évek végén újabb 3/4 hektárral bővült az Arborétum. Az új rész terveit a kor neves építésze és kerttervezője, Rerrich Béla készítette, a kivitelezést Magyar Gyula, a tanintézet dendrológus oktatója irányította. A növényanyag az ezt követő időben a legváltozatosabb: egy ránk maradt katalógus szerint 1370 fa- és cserjefajt, változatot, fajtát foglalt magában. Természetesen a különböző vidékekről idehozott növényritkaságok nem mindegyike bizonyult ellenállónak az adott viszonyok között. Sok közülük (különösen a kényesebb fenyők és lomblevelű örökzöldek) az idők folyamán a téli hidegek vagy a nyári szárazság áldozatául esett.
A II. világháborút hazánk többi arborétumánál is jobban megszenvedte a kert, mivel Budapest ostroma idején súlyos harcok színtere volt. A golyók, repeszek nyoma ma is látszik néhány idős fa törzsén, mások a belsejükben "rejtegetnek" háborús aknaszilánkokat.
A felújítás 1949-ben megindult munkája elsősorban Nádasi Mihály nevéhez fűződik. Pótolták, illetve fokozatosan újakkal cserélték le az elpusztult vagy túl idős, sérült növényeket, s közben természetesen új fajokkal is gazdagodott a kert. 1963-ban új öntözőberendezés épült, ami igényesebb növények behozatalára is alkalmat adott. Újjáépítették és kibővítették a sziklakertet, ezzel az évelő dísznövények száma gyarapodott.
A felső területrész 1969-ben mintegy fél hektárral csökkent, a Központi Kollégium és sportlétesítmények megépítése miatt. A fölötte lévő területsáv fokozatosan ismét arborétummá alakult.
Az Alsó Kert eredetileg a Tanintézet kertészeti telepe volt, üvegházakkal és szabadföldi haszonnövények ültetvényeivel. A II. világháború után több fokozatban alakult arborétummá, ahogyan az egyetemmé fejlődött tanintézet újabb épületekkel és területekkel bővült, tangazdasága pedig a városon kívülre költözött. Ezen belül viszonylag idős az "A" és "G" épületek által határolt területrész, ahol a növények többségét Ormos Imre professzor tervei alapján, az 1950-es és a 1960-as években telepítették.
Fiatalabb a "K" épületet körülvevő, illetve a "K" épülettől nyugatra elterülő rész, ami az épület felépítését követően, 1969 óta arborétum.
1974-től Schmidt Gábor az Arborétum vezetője. Az azóta eltelt időszakban az arborétum 1,5 ha-ral, fásszárú növényanyaga kereken 800 taxonnal bővült. A Felső Kertben (a 100 éves fennállás évfordulóján) 100 nárcisz és 100 tulipán fajtát magába foglaló hagymás-gyűjtemény létesült. 1994-ben megépült az alsó üvegház, 1996-ban a tetőkert, 1997-ben a kerti-tó.
A felső, idős terület felújítása, majd az alsó területek létesítése során az eddigi telepítési rendszer némely hátrányát is igyekeztek korrigálni. A szigorú rendszertani elosztásnál ugyanis rokonsági alapon teljesen eltérő igényű növények is egy helyre kerültek. Érthető, hogy így a környezet nem mindnek felelt meg, s részben ez is okozta a növényanyag elszegényedését. A fenyők például, amelyek a felső, száraz területen voltak, kezdetben jól fejlődtek, később sokuk pusztulásnak indult. Az új telepítések ezért elsősorban a növények igényeinek figyelembevételével történtek, úgy azonban, hogy a hasonló fajok a lehető legközelebb legyenek egymáshoz.
A növényrendszertől való eltérés az esztétikus, parkszerű elrendezésre is tágabb lehetőséget nyújt, ezt az elvet követjük ma is. Egy másik törekvés, hogy minden növényféleségből legalább kettő legyen - tartaléknak - ha valamelyik elpusztulna.

​​​​​​​