Az elmúlt hónapokban - sőt talán már években - jó alaposan körbejártuk a budatétényi rózsakertet. Természetesen nem beszéltünk minden egyes fajtáról külön-külön, de a főbb csoportokról azért esett szó.
Éppen ezért lassan szóba kerülhetnek maguk a fajták is. A Budatétényi Rózsakertben jelenleg 1000 rózsafajtánk van, így számításaim szerint még 19 évig tudunk róluk cikkeket írni. Amennyiben pedig új fajtákat is sikerül beszereznünk – erre azért vannak tervek – talán még a huszadik év végén is lesz mondanivalónk a Budatétényi Rózsakert rejtett értékeiről.

Kezdjünk talán egy rendkívül népszerű fajtával, a ’Peace’-szel. Alighanem unalmas lenne részletes botanikai leírást mellékelni – ez a több fajtára is vonatkozik – de rendkívüliségét kiemelő tulajdonságait azonban érdemes megemlíteni. Egy igazi vágórózsáról van szó, a maga korában tökéletesnek minősült, de még most is megállja a helyét. Alighanem az első olyan rózsa, ami szabadföldi körülmények között is ideális: magas tő, feltörő hajtásrendszer, hosszú egyenes hajtások. Levelei nagyok, erőteljesek, vastagok és kemények: a növényről inkább a szárazságtűrés és az életerő jut eszünkbe, nem pedig a kényesség és érzékenység. Virága is tökéletes: felülről nézve csillag alakú, oldalról kecses, igazi „tearózsa” alakú, de nagy és robusztus: a régi kínai rózsák virágának törékenysége, bókolása és gyors hervadása nem is látható rajta. A virág színét talán le sem kell írni, annyira közismert: vajszínű, a szirom szélein finoman rózsaszínesen futtatott. Természetesen az időjárás ezt erősen módosíthatja: hűvös napokon inkább sárga, hidegben pedig a rózsaszínes mintázat válik erőteljesebbé.

Ez a rózsa nem egyszerűen egy kiváló robusztus teahibrid hanem a legelső ilyen a rózsatermesztés történetében. Nem véletlen, hogy korunk legnagyobb presztízsű nemesítő dinasztiája, a Meilland állította elő, valahol Franciaországban. Francis Meilland ugyan precízen közölte a fajta származását – ez ma nem igazán divat – de ha lehet, ezt itt most nem írnám le, mert 5 fajtát kelellett összekombinálnia, hogy létre tudja hozni. Van ezek közül teahibrid, grandiflora, remontáns, és pernetiana fajtacsoportba tartozó rózsa is. Szóval szinte minden, amit a XX. elején termesztettek.
Úgy tűnik, a nemesítése nem volt túlzottan jól időzítve, mert 1936-ra készült el, de mire felszaporították, a nemesítői jogokat érvényesítették, már háborús idők voltak. Mai neve békét jelent de eredetileg nem így nevezte el Francis Meilland. A békére egyáltalán nem hasonlító időkben a rózsa először Olaszországba került, mivel a nemesítő apósa olasz rózsanemesítő volt. Itt kapta a ’Gioia’ (öröm) elnevezést, Németországban pedig a latin ’Gloria Dei’(isten dicsősége) néven került forgalomba.

Amikor a rózsa végül Franciaországban is bevezetésre került, a nemesítője édesanyjáról nevezte el: ’Mme. A. Meilland’ lett a rózsa neve, és tulajdonképpen nekünk is így illene hívni. A ’Peace’ nevet ugyanis már jóval később, Amerikában kapta, mivel ott 1945-ben került kereskedelembe, és a nagyszerű rózsának nagyszerű nevet kívántak adni. A névadás attól vált azonban különösen híressé, hogy az Amerikai Rózsatársaság véletlenül éppen akkor ülésezett, amikor Berlin elesett. A II. világháború végének reményében a rózsatársaság a San Francisco-ban ülésező ENSZ mind a 49 tagjának egy-egy kisebb vázát küldött ’Peace’ rózsával.

Ironikus megjegyzések szerint ez maga volt a tökéletes reklám, de a rózsát nézve azért ennél többről lehet szó! A fajta tényleg kora legkiemelkedőbb fajtája volt, és akkor is népszerűvé vált volna, ha a II. világháború valamikor egészen máskor fejeződik be. Persze legjobb lett volna, ha el sem kezdődik: de ebben az esetben most ’Mme. A. Meilland’ lenne ennek a cikk címe.

Dr. Boronkay Gábor

MATE TTDI DZK