Hírek

Immáron tizenhetedik alkalommal adtak teret egy kiállítás keretein belül a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézet végzős hallgatóinak diplomamunkáik bemutatására március 5-én, a Budai Campuson.

Ahogy 2008 óta minden évben, idén is egy igen látványgazdag kiállításon mutatkoztak be a Villányi úti campuson található intézet tájépítész mérnöki és településmérnöki (MSc), tájépítészet és kertművészet (MA), valamint az angol nyelvű tájépítészet és kertművészet (MA) mesterszakos hallgatóinak idén januárban megvédett diplomatervei.

Köszöntőjében Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze gratulációja mellett kiemelte, hogy a jó tájépítész egyik legfőbb ismérve az akár élethosszig tartó tanulás és a tudásbővítésre való hajlam. Ezt példázva úgy fogalmazott, hogy az egyetemen megszerzett tudás kiváló alapot képez, de igazi szakemberré csak több évtizedes kitartó munkával válhat valaki. „Most, hogy kikerültetek az iskolapadból, szeretnélek rögtön invitálni benneteket, hogy jöjjetek oda vissza” – mondta, hozzátéve, hogy a tájépítészek szakmájában kiemelt fontossága van a gyakorlati tudásnak és tapasztalatnak, hiszen e kettő az, ami tartóssá és fenntarthatóvá tudja váltani mindazokat a kiváló elképzeléseket, amiket a kiállított vizsgamunkák is tükröznek. Megjegyezte, hogy a tájépítészet egyik legfontosabb küldetése az ember és a természet kapcsolatának újjáépítése.

 

Dömötör Tamás, az Építési és Közlekedési Minisztérium Településtervezési és Területrendezési Főosztályának vezetője beszédében az együttműködés és párbeszéd fontosságát hangsúlyozta, amikor úgy fogalmazott: „az egyik legfontosabb, hogy minél többet tudjunk egymással beszélni, és ezeken a párbeszédeken keresztül továbbra is előre vigyük a világot.” Hozzáfűzte, hogy láthatóan ez a párbeszéd és összefogás mára sosem látott minőséget öltött. „Ennek az eredménye egy olyan egységes állásfoglalás, ami lehetőséget ad arra, hogy jogszabályi szinten is megjelenjen a tájépítészet” – foglalta össze Dömötör Tamás, megjegyezve, hogy mindez valószínűsíti a szakterület felfutását a jövőben.

 

Salamin Géza, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke a tájépítészek egy fontos feladatára hívta fel a figyelmet. Felidézte, hogy a szakterület korábbi korszakaiban korántsem számított fő szempontnak a városi lakókörnyezet szépsége, zöld jellege, sokkal inkább a lakóhelyek kapacitásának maximalizálása volt cél. A jelenkort jellemző fenntarthatósági fordulatban azonban a kialakuló szemléletváltás lehetőséget jelent a környezetalakításban, tájtervezésben, kerttervezésben és a településmérnöki munkákban, amik mind elősegíthetik a természet fontosságának felemelését. „A kiállított munkákat megnézve nagy örömmel láttam, hogy mindaz, amiről beszélek, jól látszik a ti dolgozataitokban” – mondta, hozzátéve, hogy a látott munkákban megjelennek azok a fontos kérdések, minthogy hogyan lehet fokozni a parkok szimbolikus világjáró képességét, vagy, hogy miként lehet erősíteni a zöld infrastruktúrák fontosságát.

A kiállítást megnyitó Fekete Albert, a Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézet igazgatója örömünnepnek nevezte a kiállításmegnyitót, hiszen minden diplomát szerző végzős olyan kiváló munkát tett le az asztalra, amik között – ahogy az intézetigazgató is fogalmazott – a legrosszabb is kiváló. „Legyen önbizalma mindenkinek, mert mindegyik alkotás nagyon jó!” – húzta alá. „Remélem, hogy ez a mestermunka, aminek a kivonatát itt láthatjuk, lesz a leggyengébb munkátok az életben, szakmai pályafutásotok során!” – mondta végezetül, jelezve, hogy az idén végzettek előtt nagy jövő áll.

A több, mint hatvan mesterszakos hallgató diplomamunkájából álló kiállítás anyaga – amely a tavaszi szemeszterig a campuson és kifüggesztve a Villányi úti utcafront kerítésén is megtekinthető – kiadvány formájában is megjelenik a 4D Tájépítészeti és Kertművészeti folyóirat különszámában.