Aki már járt a Budatétényi Rózsakertben, bizonyára hallott Márk Gergelyről. A jól ismert nemesítő az 1950-es évek óta egyedüli és megkérdőjelezhetetlen szakértője volt a hazai rózsaszakmának, hozzá fűződik a Budatétényi Rózsakert létesítése is. Mint az talán ismert, mindezek mellett a rózsakert vezetője, az éves rózsakiállítások főszervezője is ő volt, kutató és népszerűsítő, feleségével együtt több könyvet is írt. Mi másról is, mint a rózsáról!
Mint az aktív emberek általában, ő sem pihent le nyugdíjazásakor, hanem folytatta munkáját, elsősorban is a rózsanemesítést. Keresztezéses nemesítési munkáját soha nem hagyta abba, és gyakorlatilag élete végéig, 2012-ig folytatta. Mivel egy fajta létrehozása sok évig tart, hiszen a kiválasztott magonc nem mindig piacképes és újabb és újabb keresztezés kell egy megfelelő rózsa fajtajelölt létrehozásához, nehéz megmondani, hány fajtát is hozott létre Márk Gergely. Annyi azonban egészen biztos, hogy ezek közül legalább kétszáz látható a rózsakertünkben is.

Most egy olyan Márk-fajtáról, illetve rokonsági körről lesz szó, mely több szempontból is ellentmondásos. Mégpedig a nemesítő aranysárga floribunda rózsáiról. Bár virágbolti kínálatban nincs különösebb jelentősége, hogy milyen színű rózsát is veszünk, ez nem volt mindig így. Sárga kerti rózsa sokáig nem is volt ismert, hiszen Európában egyetlen sárga rózsa sem őshonos. Először a reneszánsz korban került ilyen színű rózsa az udvarokba és a kolostorkertekbe. Hogy pontosan honnan, az némileg bizonytalan. Mivel minden ilyen faj keleti, többnyire közel-keleti, korai termesztésük a muszlim kultúrához kötődik. Ezért a nyugatra került aranysárga rózsák vagy a törökök révén Isztambulból származhatnak, vagy az arabok hozták be Itáliába a Salernoi Orvosi Iskolán keresztül. Teltek az évszázadok, de igazi sárga kerti fajták nem születtek. Még a XIX. században is csupán vajsárga rózsákat ismertek, de ezek sem a középkori „arany” rózsákra, hanem a sárgás tearózsára (’Parks’ Yellow’) mentek vissza. A francia Joseph Pernet-Ducher volt az első, akinek sikerült aranysárga vágórózsát létrehozni, valamikor éppen a XIX-XX. század fordulóján. A nemesítő tiszteletére ezek az aranysárga vágórózsák sokáig a neve alatt, mint „pernetiana rózsák” futották. Az 1930-as években azután már olyan sok sárga teahibridet hoztak létre az eredeti ’Soleil d’Or’ fajtából, hogy már nem volt szükség saját csoportnévre. 

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az aranysárga rózsák teljesen beolvadtak a teahibridek közé. Sok mindent örököltek vad ősüktől, a telt ’Persian Yellow Rose’-tól. Virágzásuk korai, lombjuk fényes és kifejezetten érzékeny a gombabetegségekre, az ilyen rózsák kedvelik a száraz meleg nyarakat, de nem virágoznak szépen hűvös, esős időben.
A címben szereplő sárga magyar fajták azonban nem teahibridek, hanem úgynevezett floribundák, melyek egyfajta továbblépést jelentenek a nemesítésben. Ezek a kecses, de kényes teahibridek és a mokány, de nagyon fagytűrő apró virágú polianta rózsák hibridjei. Bár Márk sok teahibridet nemesített, hiszen a hazai kertbarátok többnyire a rózsát vázában szerették látni, a nemesítő legjobb fajtái inkább ágyásokba való floribundák. Persze ezek virágát is lehet vágni, de azok kisebbek, többnyire csokrosak, és a virág alatti hajtás is sokkal rövidebb. Akkor miért is dogozott inkább ezekkel a nemesítő? Mert a tövek sokkal egészségesebbek, télen nem fagynak el, sokkal több virágot és levet hoznak. A nyári hőgutát is jobban tűrik, ezért ideálisak parkokba vagy nagyobb kertekbe. Az igazság azonban az, hogy a fent említett sárga floribunda fajták valójában sem nem igazi vágórózsák, sem nem ágyásrózsák, hanem a kettő között állnak, és kertészetileg úgynevezett grandiflorák: nagyvirágú csokros rózsák.
Márk Gergely több sárga rózsát is nemesített, ebből kettő található a rózsakertben, két nevében is jellegzetes fajta: a ’Domokos János emléke’ és a ’Wilma Holder’. Még egy laikus is láthatja, hogy testvérekről van szó: annyira hasonlítanak egymásra, hogy valószínűleg legalább egyik szülőjük vagy talán mindkettő azonos. Magas fajták: metszve is mintegy másfél méteresre nőnek, ősszel pedig kifejezetten megindulnak, akár 2-3 méteres hajtásokat is hozhatnak. Virágai relatív nagyok, félteltek, csokrokban nőnek, egyébként minden másban tipikus aranysárga rózsák. A Domokos János professzorról elnevezett fajta azonban inkább karcsú, felfelé törő típus lapos szirmokkal, míg a Holder család hölgytagjáról elnevezett fajta szirma kifejezetten hullámos, kissé gyűrött, habitusa pedig szélesebb, bokrosabb. Amennyiben valaki ezen rózsák közül szeretne vásárolni, jól nézze meg, mert a faiskolákban gyakran összekeverik! Nem titok: a rózsakertünkben is szükség volt néhány tövet kiemelni, mert bár ’Domokos János emléke’ néven érkezett, de egy év alatt bebizonyosodott, hogy nem az.

A fajták elnevezése is kiköveteli, erről többet beszéljünk: Domokos János (1904-1978) kertészmérnök legendás ember volt, hiszen ő szervezte meg a volt Kertészeti Kutatóintézet Dísznövény Osztályát és néhány évig az intézet igazgatója is volt. Márk Gergelyt, mint fiatal kutatót is ő vette fel, bár nem tudhatta, hogy a fiatal Márk később milyen jelentős életpályát fog bejárni. Domokos János azonban elsősorban tanár volt, élete nagy részét a volt Kertészeti Egyetemen töltötte, a Dísznövénytermesztési Tanszék vezetője volt. Az élet hozta úgy, hogy ma mindkét munkahelye a gödöllői központú Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemhez tartozik, mint Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézet.

Ezzel szemben ’Wilma Holder’ más módon kapcsolódott a nemesítőhöz. Márk Gergely ugyanis jóban volt a híres Holder családdal, különösen Max Holderrel, Wilma pedig a felesége volt. A Holder cég elsősorban munkagépeiről és traktorjairól volt híres, az 1940-es években fagáz generátoros traktorokat terveztek, az ötvenes évektől kezdve pedig kéttengelyes, nagyon megbízható traktorokat építettek. Ezek közül kettő szolgált Márk Gergely törökbálinti kertjében, mindkettő tartósan jó egészségnek örvendett és valószínűleg még ma is működnek. Ahogy Márk sárga rózsái is virulnak a mai napig és alapvetően határozzák meg a magyar ágyásrózsák szortimentjét. Nélkülük jóformán lehetetlen lenne vegyes magyar rózsakiültetést létesíteni!

Dr. Boronkay Gábor
tudományos főmunkatárs
MATE TTDI DZK Budatétényi Rózsakert